Öcskössel hajókivétel
Felkészülés
A felkészülés már tavasszal elkezdődött, amikor is Murter szigeten kivettük a hajót. Minden évben egyszer ki szoktuk emeltetni a ladikot, hogy lecsiszoljuk az elfáradt alga gátlót, majd új réteget vigyünk fel belőle. A télen Lumbarda kikötőjében tartottam a hajót, ahol sajnos betörtek rá helyi fiatalok, és a rakéta készleten kívül semmit el nem lopva, kilődözve azt ünnepelték a Hajduk Split 100 éves jubileumát. Így már a lefele vittünk
magunkkal bejárati ajtót, amit a marina készséggel ki is fizetett. Segítségemre Öcsköst, illetve Nórát a barátnőmet vittem magammal. Gyors papírmunka után elindultunk északnak, Murter irányába. Vinici kikötőjében Marko már várt minket, és a horvát öt percen belül (kb. 4 óra) ki is emelte Ibexet. Tengerparti helyet kaptunk, így igazán kiválló körülmények között kezdhettük meg a tavaszi renoválást.
A csiszolás….el nem tudjátok képzelni mekkora szívás ez a munkakör… a kuprolint (algagátló vagyis méreg) egy excentrikus csiszolóval elkezdi az ember csiszolni. Igazából a hajó fél nap alatt kész van két embernek, egynek rossz csiszolóval másfél, így jártam én is. Ehhez a munkához nem engedtem oda szeretteimet, mert nemhogy nekik, az ellenségemnek sem kívánnám ezt a nemes melót, ami után 5 napig kuprolint köhögsz, sírsz, fújsz….és igen még ott is kuprolint találsz. Szóval elhatároztam, hogy az általunk eddig felvitt cirka 20 réteget most mind lecsiszolom. Neki is álltam, hadd ne mondjam óriási lelkesedéssel. Öt perc alatt az utolsó hajam szálának a töve is piros volt, majd egy napnyi csiszolás után a Bauhausos csúcsgép úgy gondolta, hogy ő ebből többet nem kér. Hosszas beszélgetés kezdődött a csiszológép és köztem, bár ezt nevezhetném inkább monológnak is. Lényeg, hogy annyira megijedt, a sok szép ízes magyar szó hallatán, hogy elindult. Tíz perc elteltével ismét sztrájkba kezdett. Itt már hiába próbálkoztam a porosz nevelés szépséges eszközeitől, a liberális, megértő oktatás csínjáig, csak nem akart szót fogadni. Ugyan garanciális a kicsike, gondolkodtam, de egy ici-pici lópikulát (Isten tudja mi az, különben sem ezt a jelzőt használtam J) sem érek vele. Így fogtam a csavarhúzót, kést, és a szigszalagot, és jó magyar módjára nekiálltam szétszedni a gépet, hogy majd én megcsinálom aztat… Lényeg hogy sikerült direktbe kapcsolni….innentől kezdve, ahogy bekapcsoltam max fordulaton elkezdett darálni. Óvatosan, hogy át ne csiszoljam a hajó alját, az utolsó harmadot is befejeztem. Ezek után jött a festés…most már kékre, hogy jövőre ne higgyék azt, hogy vérzik minden nyílásom, sokkal jobb lesz ha azt hiszik, hogy a hupikék törpikék következő szerepválogatására készülök. Szóval lévén átkelésre készülök, nem a legolcsóbb festéket kentem fel a ladikra. Olyan szééép lett :D:D Áginéni kedves rajztanárom biztos büszke lenne rám…
Addig a legénység többi tagja is be volt osztva. Nóra takarítgatott, még Öcsköst ráuszítottam a vízvonalra. Ez egy kék színű ragasztócsík, ami 10 éve a helyén volt már, bár néhol hiányzott belőle egy két darab, így gondoltam kicseréljük az egészet. Tehát Öcskös nemes, de annál idegőrlőbb feladata volt leszedni a régit. No itt is érvényesült, hogy „régen vót még benne anyag” effektus. Ilyen erős kötésről szó sem volt semmilyen kémia órán, mint ami itt jelen volt. Szerintem vagy egy napunk ráment, körömmel, kanállal, késsel, hajszárítóval, szikével, benzinnel, és sok-sok kötőszóval, mire leszedtük. Utána ismét jött a művészi énem, és a vízvonal felragasztásánál figyelembe vettem, hogy a víz ugyebár olyan valami, ami tud hullámozni is, sőt…általában hullámzik, így ennek megfelelő lett a kék csíkunk. J Itt komoly munkamegosztás folyt. Nóra vágott, Öcskös szállította, Ricsi ragasztotta. A hullámzó teljesítményünk után nyugodtan, és elégedetten indultunk haza, hogy, később majd vízre rakjuk a ladikot.
A fent említettek mellett a tengely töm szelencéjét, valamint a szkegben lévő gumi tömítést is kicseréltük ebben a pár napban.
Apu napelemet szerel
A felkészülés komolyabb fázisa szeptember végén kezdődött. Hadd ne mondjam egész nyáron keresgéltem a dolgokat, hogy két hét alatt meg tudjunk csinálni mindent. Tehát megrendeltem Angliából a műholdas telefont, és a pilot könyveket. Apunak sajnos nem volt csoportja Szeptember végén. Befizettem a hajómat egy hónapra Funtana kikötőjébe, és az ő hajójával vittem a csoportomat, még ő
haza tudott menni. Leadtam a listát neki, és a bankkártyámat. J Egy hét alatt mindent beszerzett, ami kellett. Napelemek, saválló csövek, varrógép, vitorlák…stb
Varrom a biminit
Megérkezése Horvátországba nem is volt olyan egyszerű. Épphogy horgonyt vetettem Funtana előtt az öbölben mikor csörgött a telefonom. Apu hívott, hogy a határon megállították a vámosok, és gyorsan faxoljam át a hajó papírjait, hogy elhiggyék, nem kereskedni akar a varrógéppel!!! A kis kocsimban bent volt 3000 eurónyi áru, de a vámos csak a 250 eurós varrógép miatt akadt ki….no lényeg gyorsan a bociba pattantam, motor rá, és uzsgyi ki…szerencsére bevágtam a két evezőt is a bociba, mert mikor áll le a motor….természetesen ilyenkor. Kedves Japán gyári munkás….tudom nem divat már a hara-kiri…de….no hagyjuk….lényeg és ezt minden hajós ember tudja, a bocimotor csak, és kizárólag a legfontosabb helyzetekben áll le. No elő az evezőt. Leizzadtam mire kiértem…be a hajóba, papírok irány a recepció….de a recepció zárva. Nagy nehezen előkerítettem a 60 éves marinást, akinek ien nehezen sikerült ecsetelnem a szituációt, így beengedett az irodába. Rábökött a faxgépre, hogy szerinte az az, de ő még ilyet nem használt, így ha én értek hozzá, akkor nyugodtan használjam. Így is tettem, cirka 3 próbálkozásra sikerült elküldenem a horvát faxról a hajólevelet. Apu szabadult, és fél óra múlva lent is volt.
Káosz
A szerelés az árbocon kezdődött. Először egy új forstagot szereltünk fel. Ezzel merevítettük az árbocot, illetve lehetőséget adtunk további vitorlák használatára. Utána jöttek a backstage-ek amik hátrafele merevítik az árbocot, ugyanis odafele remélhetőleg végig hátszelünk, illetve háromnegyed szelünk lesz. Ezekehez szerencsére, szinte mindent be tudtunk szerezni a helyi hajós boltban. Szinte….amit meg nem azt hosszú kocsikázások után az Isztria valamelyik városkájában beszereztük. Ezután jöttek a napelemek. Egy hónapja tervezgettem már a kereteit, már több mint 30 méter saválló csőből terveztem igen komoly állványzatot, mikor megláttam Rovinjban a tökéletes megoldást. Ez olyan lehetett, mint a nőknek meglátni a tökéletes pulóvert a kirakatban. Teljes extázisban voltam, majd lefényképeztem…. Lényeg, hogy 6 méter csőből, egy pár könyökből remek kis keretet eszkábált, legfőképp Apu, álmaim alapján, amíg én a biminit varrtam. Ezek után jött a vitorla varrása. A genuát akartuk megerősíteni. Azért mondom, hogy akartuk, mert még nem próbáltuk ki, egyenlőre motorozunk lefele az Adrián Laci-bával, akiről majd később még mesélek. Tehát a vitorla varrás is elvitt egy napot. Sajnos Apunak el kellett indulnia, így egyedül maradtam…a hajó és én….de sokáig lesz ez így. No még egy hétig szerelgettem, korlát erősítés, háló, motordaru…és irány haza. Otthon egy hét alatt két heti programot letudtam, de a heti feszültséget úgy tudom leírni leginkább, hogy 3 kilót fogytam, utolsó nap este pakoltam be a kocsiba az új bocit, víztartályt, automata mentőmellényt, és személyes kis cuccaimat.
Napelem bekötése
Egy szösszenet a hamárról:
Ez egy veszélyes, de leginkább drága szó. Az egész vállalkozásban talán a hamár a legdrágább…de ezt mindenki ismeri, aki építkezett, vagy autót vett már életében. Hamár ezt megcsináljuk, akkor csináljuk meg már azt is….ugye ismerős. Így lett végül 5 vitorlám a hajón, két napelemem, sósvizes csapom…stb lényeg, hogy nem szabad ezt a szót kiejteni, mert súlyos anyagi vonzatai vannak általában.
A felkészülés utolsó szakasza az indulás előtti 2 nap. Anyut megkértem, hogy vigyen le minket a kikötőbe, majd helyezze kocsimat nyugalomba egy időre. Este leértünk, Anyuval ettünk egy remek tintahalat, majd nyugovóra tértünk. Másnap irány gázért, és a mentőszigetért. A mentőszigetet egy hónapja adtam le egy horvát pasasnak, hogy vizsgáztassa le, cseréljen ki benne mindent amit kell. Ó hogyne mondta, egy héten belül kész lesz. 4 hét után, indulás előtti napon sikerült visszaszerezni, szerencsére tökéletes vizsgáztatott állapotban. Azt írta e-mailben, hogy a vrsari kikötő boltjában fog várni a tutaj. Odamentünk nyitásra. Senki semmit nem hallott a mentőszigetről, még végül a szervizes fel tudta hívni a fazont, és kiderült, hogy ő végül is a funtanai hajósboltba vitte. Visszahajtottunk Funtanaba, és láss csodát, ott volt. A következő projekt a gáz volt, ami sajnos a szezonon kívül zárva tartó töltőállomás miatt meghiúsult. Még van egy palackunk az elég az olaszokig, csak ott 20 euró egy gázcsere, még a horvátoknál 5. Anyunak mennie kellett, így ketten maradtunk Laci-bával, aki egy régi feledésbe merült tervemet idézte fel, vagyis a tengervizes csapot a konyhába. Gyorsan elugrottam a boltba, vettem egy pumpát, egy csapot, pár méter csövet, meg egy t-t, és két óra alatt el is készültem az új csappal. Megvarrtuk a vitorla másik részét, ami Apuval elmaradt, és másnap reggel elindultunk.
