Szóval hosszú hajózás után kikötöttünk Cartagenába. Aznap kicsit esett az eső, de azért csak-csak elindultunk bejárni a várost. Gyönyörű, nagy óvárossal rendelkezik, és a modern fele sem kockákból áll. Séta után természetesen beültünk a hajó előtti kocsmába, egy kiválló helyi sörre, majd ágyba dőltünk. Másnap, elkezdtem laptopot szervizt keresni, kevés sikerrel. A kikötős embereke elkezdte magyarázni, rajzolni, mutogatni, hogy merre is vala a helyi laptopjavító, de sajnos nem sikerült megtalálnunk. Ellenben a Corta Englese nevű plázát megtaláltuk...nem is tudom mikor voltam utoljára plázában. No itt természetesen volt laptop bőven, de én szerettem volna először hűséges laptopomra feltetetni az utolsó kenetet (egy szakértő által), és csak utána laptopvásárlásra adni a fejem. Másnap ismét elindultam felfedező körútra, ezúttal laptop nélkül.
Csodák csodájára, ahogy barangoltam utcáról utcára, megtaláltam a szervizt, természetesen teljesen más helyen mint ahol anno sejtettük. Kézzel, de legfőképp lábbal elkezdtem elmutogatni laptopom szörnyű történetét a hullámmal, és a padlóval és, hogy mi is lehet a baja valójában. Tény, hogy activity közben egy másik laptopot hívtam segítségül, és ezen prezentáltam, a problémát. No megegyeztünk, hogy délután ránéz. Visszabattyogtam a hajóhoz, majd a kikötő mosodáját igénybe véve kimostam a cókmókjaimat. Öt óra tájban ismét, már laptopommal megostromoltam a spanyol mekk mestert. Ígéretet tett, hogy harminc európai egységért sufni tuninggal ugyan, de megoldja a problémám...no örültem is ennek, ilyen olcsón megúszom....de nem....másnap mentem vissza, szomorú fejjel várt, hogy ennek sajna annyi, mert az alaplapon is eltört valami. Titkon azért már vágytam egy új masinára, így amment mondtam a régi gépnek, majd a Corta Englese-ben beruháztam egy új szerelembe.
Mind e közben szomszédainkkal is nagy barátságot kötöttem. Mögöttünk állt egy katamarán, pont a legnagyobb szélben érkeztek...ugyebár mi is azért álltunk meg, mert jött a szembe szél...de nem is akármilyen, a kikötpben 80 km/h-t mértünk. Szóval ahogy sétáltam vissza a laptopommal, láttam, hogy ennek a szép cirka 50-es katamaránnak a nagy vitorlája nincsen rendesen lekötve....a konyhában éppen főzött egy hölgyemény, szóltam neki, hogy ez így igen veszélyes a vitorlára nézve. ( mutogattam a vitorlára, hogy not good). Letettem a cuccokat a hajón, és visszasétáltam a katamaránhoz. Egy úr társaságában próbálták lekötözni a vitorlát. Illedelmesen megkérdeztem segíthetek-e. Lévén franciák, (bocsánat Jolanda) kicsit arrogánsan mondták, hogy köszönik őőők nem....mégis csak hajós nemzet....szóval éppen visszafordultam a hajóm felé amikor jött egy pöff....a vitorla kinyílt, a hölgy leesett a felső deckről, az úr is éppen hogy tudott kapaszkodni...majd ismét feltettem a kérdést...és igenlő választ kaptam....felugrottam, és segítettem lecibálni a rongyot. Emberem a hatvan kilójával várhatott volna még eláll a szél...no ezek után kaptam egy böfögött thank yout...és visszamentem a ladikhoz, ahol már a szomszéd lengyel kapitány várt....végre kelet európai...ittunk egy páleszt, majd egy sört, és jókat beszélgettünk, a skipper élet szépségeiről.
Ő sokszor volt már kanárin, ki is kérdezgettem a kikötőkről, helyzetről, miegymásról...kiderült ők is oda jönnek, de át nem kelnek az Atlantin. Sajnos nekik több idejük van, így nem tudunk együtt haladni. Közben beszéltem Apuval, hogy ha van kedve, akkor ugorjon be Mallagától Kanáriig. Szervezkedett egy kicsit, de csak összejött, így megbeszéltük a randevút Mallagába 9.-ére. Lassan egy hónapja otthon volt már...és tudom milyen partra vetett halnak lenni. Amíg be nem köszönt a sí szezon semmit nem tudunk csinálni. Szóval elindultunk Mallagába.
Sajnos az időjárás továbbra sem hajt minket....de legalább annyira csökkent a szél, hogy tudunk szembe haladni. Első nap még csak csak negyed széllel el tudtunk lavírozni az Ibériai félsziget mellett, de Almeriától végig szembe bólogattunk a hullámokkal....ez nagyon idegörlő...alig haladunk 2-3 csomóval...a motor folyamatosan búg....billeg minden...szóval ez nem tartozott az élmény hajózások közé. Két éjszakai menet után megérkeztünk Mallagába ahol Apu már várt ránk....
