Mint említettem, a rendőrök nem igazán akarták elhinni, hogy elindulunk. Talán mert olyan 60 km/h-s szél fújt, és a hullámtörőn átcsaptak a habok. Lényeg, hogy menni kell. A kikötő elhagyása után még két órát motoroztunk, hogy töltsük az aksikat. Sajnos verőfényes napsütésre nem volt kilátásunk. A hullámok olyan 3 méteresek lehettek aznap. Este ismét váltásban, sorozatban a harmadik. Talán ez volt a legnehezebb...utána már egészen hozzászoktunk ehhez az életvitelhez...igazából, úgy voltam, hogy minek is kikötni...egész jó így a vízen.
Sajnos a napok összefolytak, így egyben írom le az eseméníeket. Annyi biztos, hogy csütörtökön indultunk, Lipariról, és szerdán érkeztünk Cartagenába, egy boxutca kiállással, ami egy megnyújtott délelőtt volt Tunéziában. Szóval Bizertétől még három napig remek szelünk volt, raum, olyan 30 csomóval...ez igen komoly hullámokat tud gerjeszteni a Földközin, így billegtünk rendesen. Ezekben a napokban, folyamatosan felhős volt, és néha-néha esett. Sajnos egy komolyabb hullámnál, a laptopom, ami egész nyáron az asztalhoz volt szögezve, lerepült, és eltörött....igazából nagy baja nincs...de valószínűleg kuka. Az áram csatlakozó, a belső részt betörte. Így még ment amíg volt az aksiban kakaó, de utána megadta magát. Sajnáltam nagyon, mert szerettem, igazán hűséges kis laptop volt, még ha régi is. Ezért nem frissült a blog sokáig. De másnap kárpótolt minket a tenger, ugyanis miután kisütött a nap, és elállt a szél, fogtunk egy nyolc és fél kilós tont. Gyorsan nekiláttam a filézésnek, és egy órán belül már ettük is a finom tonhalsteaket. Most kénytelen voltam raktározni. Vannak a hajón dunsztosüvegek erre a célra. Lesütöm a halakat, majd olívaolajban lezárom őket. Így két hónapig eláll, és nem veszít a friss ízéből. Szóval volt program.
Az esték....a tengeren csodálatosak....két hobbinak is szoktam ilyenkor hódolni, az egyik a csillagok nézegetése, a másik talán még lélegzetelállítóbb, a planktonok vadászata. EZ azt jelenti, hogy kémlelem a vizet a hajó mentén...és bizonyos plankton fajták világítanak a hullámtörésben, vagy a propeller által felkavart vízben. Gyönyörű zöldes fényüket cikázó formájukat nem lehet megunni. Mivel várható volt a szembe szél, úgy döntöttem, hogy Cartagenában megállunk. Ez egy Spanyol kikötőváros, az Ibériai Félsziget keleti részén. A kikötő külső fele nem túl bizalom gerjesztő. Nagy tankerek szállítják az olajat, valamint egy félsziget fele, le lett bányászva. Beljebb már alakul a városka....a belső kikötőben egy-két hadihajó mutatja, hogy a múltban fontos hadikikötő volt, valamint erre utal a parton kiállított dízel tengeralattjáró is. Szemben feltűnik a marina...kémleljük, majd beszólok rádión. Sajnos nincsen pilot könyvem erről a részről, így csak a szokásos csatornákat próbálgatom, hátha válaszolnak.....és igen...a 9-es csatornán visszaszól egy női hang...szerencsére beszélt angolul, és a nagy spanyol zászló fele irányított minket, hogy a kikötős majd ott fog minket várni.
A marinába beérve csodálatos látvány fogadott minket. Vagy 800 méter hosszú pálmafás promenád, kávézókkal, bárokkal, éttermekkel....és igen a kikötős is ott van....és pontosan oda állít minket a promenádra....nemhiába a következő négy napot itt töltöttük el.
Képeket majd teszek még fel...de most sietek...
