Délután kötöttünk ki Puerto Rico kikötőjében. Sok jót hallottam a helyről, valóban jó hajósboltokat lehet itt találni. A hátulütője, hogy egy nagy nyaraló telep. Nincs kialakult város központ. Természetesen mindent meg lehet találni, boltot, kocsmát éttermet, de nincsen óvárosa, de nem is ezért jöttünk ide. Kikötés után megkerestük az első kocsmát, majd megterveztük az elkövetkező napokat. Másnapra hajó karbantartást terveztünk, majd Las Palmasi kirándulás, és végül egy pihi napot. Naggyából sikerült is tartani magunkkat a tervhez. 17.-én én lebuktam a víz alá, Apu megfúrta a hajót, még Laci-bá varrhatott egy kicsit. Reggel a kedvenc butikomban kezdtünk...a hajós boltban. Felmértük a terepet, hogy mennyi mindent lehet itt kapni. Szerencsére elég jól felszerelt kis egység, és ezt sokszor ki is használtuk. A backstaget még út közben megcsináltuk, így azzal nem volt már probléma.
A bolt után elkezdtem összerakni a búvár cuccot. Nem sok kedvem volt belemenni, a 19 fokos vízbe....még ruhába sem, de elterveztem, hogy letakarítom a hajó alját. Sajnos a szezon alatt felgyülemlett egy kis alga a fenéken, és ezt indulás előtt szerettem volna lecsiszolni. Először cinket cseréltem a tengelyen. Ez arra való, hogy el ne fogyjon a tengely a sós oldattól, vagyis a tengertől. Aki emlékszik még a galván elemek működésére áltsuliból, az tudja, hogy miért is. Szóval ezt viszonylag gyorsan megoldottam, majd elkezdtem súrolni a hajó alját. Röpke két óra alatt kész is lettem vele. Nem mondom fáztam már a vége fele, de így olyan fél csomót nyerek az átkelés folyamán, ami cirka egy napot számít időben. Szóval kimásztam, forró fürdőt vettem, majd segítettem Apunak. Az ő feladata, egy kis veret elhelyezése a decken, a mentősziget rögzítése céljából. No ez nem volt olyan könnyű mint tervezte, így mikor kijöttem, lefürödtem, ő még mindig az állmennyezetet rakta vissza. Laci-bá mint vitorlavarró, égett a vágytól, hogy varrhasson. Sajnos a biminin egy két régi varrás, amit elfelejtettem megerősíteni elengedett, így az ő napi teendője ez volt. Gyönyörű szépen megvarrta a biminit, így szerintem egy-két évig nem lesz vele probléma.
Másnap ahogy terveztem, reggel elindultam autót bérelni. Este már kinéztem, hogy melyik helyen szeretném ezt megejteni, de sajnos ott mire odaértem, nyitás után fél órával, már minden autó elkelt, így átmentem egy másik céghez. Meglepődtem, mikor a kölcsönzős srác, a jogsim kézhezvétele után megszólalt, hogy „te magyar vagy?”...jót beszélgettünk, kiderült, hogy szlovákiai magyar, aki 10 éve itt él. Végül a legolcsóbb árért, megkaptuk, az egyik legfelszereltebb autójukat. Visszakanyarodtam a kikötőbe, felszedtem Apuékat, majd irány Las Palmas. Egy óra alatt oda is értünk, és nem bántam meg, hogy nem próbáltam meg ott kikötni. A marina természetesen tele, de a horgonyzó helyeken is óriási volt a zsúfoltság. A kikötőben hatalmas tömeg. Cirka 300 hajót készítettek fel az átkelésre, köztük egy-két igen impozáns darabot.
Benéztünk a hajós boltokba, ahol mindent lehetett kapni, csak szabad eladót nem, majd sétáltunk egyet a hajók között. Maga a város nem nagy szám. Igen ipari jellege van, mind a kikötőnek, mind a környéknek. Az hajósokat is szinte csak az ARC nevezetű verseny vonzza ide évente egyszer, és akkor minden helyi gyorsan megszedi magát, ahogy figyeltem. Ezek után visszaindultunk, és megálltunk a helyi Auchanban. Elkezdtük a bevásárlást...520 liter víz, 15 kg krumpli, 3 karton sör, 20 palack bor, 6 kg felvágott, 15 kg kenyér.....és még nagyon sok minden. Vásárlás végén egy pizzát megosztottunk az autóban, majd jött mind ennek a szakszerű elhelyezése a hajón. Megérdemelten mentünk ezek után egy igen kellemes tengerparti étterembe, ahol kellemes helyi élőzene szólt, és költöttünk el egy igen finom vacsorát. A csapat másik fele Nóra, és Kálmán, éjfélkor szálltak le a reptéren. Természetesen, már ott vártam őket, majd a hajón hosszas beszélgetés után, igen későn, avagy korán, lefeküdtünk. Reggel Apu kitalálta, hogy még meg kellene erősíteni a vorstagot....mondhatom nagyon örültem...ezt a napot pihire terveztem....terveztem....a délelőtt ezzel el is ment, majd még egy két apróság, és friss hús vásárlása várt ránk.
Délután felkerekedtünk Kálmánnal, és Nórával, és bejártuk a települést....végül a helyi minigolf pályán vívtunk véres csatát. Este beültünk a tegnapi étterembe, ahol most flamenkó előadás kápráztatott el minket. Apu mint kiderült, áttekert a szomszéd városkába, Laci-bá meg pihent egyet....hát így telt az utolsó szárazföldi napunk.
