Malagában az ipari kikötőben beszéltük meg a találkozót. Apu ott is várt minket, és a yachtok között már emelte is fel a mooringot. Látszólag nem igazán volt használva, ugyanis, komoly élővilág lepte be a kötelet. Megfeszítjük...lekötjük, palló le, és Apu a hajón...Gyorsan konzervsör a tiszteletére, majd megjött a port police...már vártuk...de amit közölt azt kevésbé...mivel ez egy kereskedelmi kikötő, itt éjféltől, éjfélig számítják a napot...tehát, ha ott szeretnénk aludni, akkor dos diast kell fizetnünk....no mondom semmi szolgáltatás nincsen...üsse kavics kifezetem a két napra a kb 20 eurót.....node nem, emberünk felvilágosított, hogy ez biza 90 eurómba fájna....így az indulás mellett döntöttem. 15 mérföldre volt is egy luxus marina. Igazából egy nagy lakóparkban kötöttünk ki, ahol mellesleg 1200 hajó hely is volt. Kis szigeteken lakóparkok....1001 éjszaka stílusban...egyszóval gyönyörű komplexumba csöppentünk.
Beszámoló Apunak
A bejáratnál meg kellett állni, és előre rendezni a cechet.... gondoltam lesz legalább annyi mint Mallaga kikötője...de nem...30 euróból megúsztuk....Kikötés után elmentünk bevásárolni, majd egy török vendéglőben tömtük tele bendőnket. Másnap az indulást 9 órában határoztam meg. Mindenkinek ki volt adva a feladat....Apu bevásárol, Laci vizet tölt, én időjárást nézek, és irány Ceuta. Ebben a mesés kis városban, már jártam korábban. 4 évvel ezelőtt két haverral kitaláltuk, coimbrai ösztöndíjunk alatt, hogy miért is ne ruccanjunk le Marokkóba, szétnézni...no ez egy igen hosszú és élménydús út volt szintén, de a lényeg, hogy Ceutánál keltünk át az Arab országba, egy kocsiban töltött éjszaka után. A Fiat Grande Hotelt többször is igénybe vettük az út során...node a lényeg, hogy nagyon megtetszett a város, amely az utolsó európai település Afrikában. Szóval elindultunk...
Aput mivel, hogy igen jól főz befogtuk hajó szakácsnak. Éjfél körül értünk a városba. Igazából halott ügynek tekintettem a rádiózást...de mégis megpróbáltam, és meglepetésünkre válaszoltak....a ceutai marina talán a város legszebb helyén fekszik, a központban. Kikötés után bejártuk az éjszakai várost, megtekintettük a kivilágított, vízzel körbevett erődöt, majd nyugovóra tértünk. Másnap fél egy körüli indulást terveztem, ugyanis a benzinkút egyig volt nyitva. A délelőttöt szabadon tölthette mindenki. Apuval elmentünk bevásárolni. Ez a város már egy kicsit arabos....sok a muzulmán ember...nagy a forgatag, ordibálás, de mégis mindez, európai tisztaság, és fegyelem mellett. A sétáló utca narancsfákkal övezett, kövekkel kirakott boltokkal teletűzdelt kis promenád.
Fél egykor mindenki a hajón, motor indul, és irány a benzinkút....emberünk integet, hogy zárva...mondom az nem létezik, még van fél óra....átadtam a kormány Apunak, és kiugrottam beszélni az ürgével...elmagyarázta los spanyolos nyelven, hogy ugyan nyitva lenne az egység, de a dízel kifogyott....pont itt...ahova az ember tankolni jár....ugyanis itt adómentes az üzemanyag, így csak 1 euróért mérnek egy litert. Kannákba volt még majd 200 literünk, így tovább indultunk.
