Nyolcadik nap

Navigálgatok

   Reggel szikrázó napsütésre ébredtünk. Egyből irány a kis kikötői kocsma, kávé, és croassain program ismét. Laci-bának sajnos a mobilja megadta magát, már az út elején. Nem bírta a sós párát valószínűleg, így ő korán beindult a városba, igen lengén öltözve. Nekiláttam utunk további megtervezésének. Szerencsére ehhez manapság, az internet korában, nagyon sok információt tudok összegyűjteni, pont ezért nem is olyan egyszerű ez a téma. Egyik irányba nincs szél, a másikba szakad az eső, a harmadikba szembeszél fúj….Gondoltam, kimegyek kávézni még egyet, de eleredt az eső….gondoltam megvárom még eláll, addig is rendet vágtam kicsit a hajón. Ugyebár út közben az ember nem igazán figyeli, hova szórja a cuccokat, pláne nem akkor, amikor hulla fáradtan az őrségből beesik az ágyba.  Szóval amikor, ezzel is megvoltam, az eső még mindig nem állt el, de úgy döntöttem, esőruha fel, ha már van, és…ekkor lépett be Laci-bá bőrig ázve, mosolyogva, hogy a kis dzsekiét igazán elvihette volna, ugyanis a város és a kikötő között van egy 2 km-es nyílt terep. Egészen késő délutánig nem állt el az égi áldás, amikor is megjelent Luigi, hogy fizessek még egy napot….mondtam neki, hogy mi bizony ma elindulunk. Nézett nagyokat, mert az esővel együtt komoly hullámzás is jött, így gyanakodva, hogy át akarjuk vágni, tovább ált. Ahogy ígértem kedves barátunknak hatkor elindultunk, egy jó adag spagetti után.  A kikötő olyan volt mintha egy medencében hajóznánk, de a kijáratnál már láttuk, hogy nem lesz ez olyan mókás….ugyanis, olyan 2-3 méteres hullámok viharzottak el a kikötő szájában. Ezzel nincs is semmi probléma, csak ugyebár eléggé el van zátonyosodva a bejárat, és nagy igazság, hogy a törőhullámban nem illik hajózni. Szóval a 3-4 méters vízben ez a hullámzás igen veszélyes….nagy gázzal kirongyoltunk a hullámok közé, próbáltam keresni azt a sávot, ahol nem törik meg a hullám, közben folyamatosan a mélységmérőt figyeltem, majd ahol úgy gondoltam, hogy jó, szembefordítottam a hajót a hullámokkal. Ilyenkor van a szurkolás, hogy gyerünk-gyerünk csak ne törjön meg a hullám mielőtt át nem érünk. Több veszély is van ebben, egyrészt, ha kimegy alólunk a víz a hullámvölgyben és lekoppanunk, könnyen annyi az egész hajónak, a másik, hogyha a hullámtörés elkapja a hajót, rosszabb esetben a partig löki. No de lényeg, hogy a motort kicsit nyüstölve át-át billentünk a hullámokon, és szerencsésen kiértünk a szokásosan billegős nyílt vízre. Hajóval ott a legbiztonságosabb… Azért is indultunk el még akkor este, mert az időjárás jelentés szerint, még nőttek ott a hullámok, így másnap biztosan nem tudtunk volna kimenni, ahogy a mellékelt képek mutatják volt akinek korábban nem sikerült.  

 Esti Kellékek

 Innentől kezdve szerencsénk volt, ugyanis feltámadt a szél, és egészen a Messinai szorosig tudtunk haladni a légáramlatokkal. Itt sajnos le kellett húznunk a rongyokat, de a szoros szerencsére ismét velünk volt. Az az igazság, hogy valóban nagyon szeszélyes ez a rész. Egyrészt, szinte mindig fúj a szél, valamelyik irányból…vagy hátulról, vagy szemből, illetve tele van áramlatokkal, és ha azok nincsenek veled, akkor jobb ha megállsz. Szerencsénkre a szél, és az áramlatok is velünk voltak. Sajnos nem tudtunk vitorlázni mert ahhoz kicsit kevés volt, de az áramlatok repítettek. Olyan nyolc és fél csomóval haladtunk át a cirka 20 mérföldes szakaszon. Pont váltáskor fordultunk be a szorosba, nem véletlen, ugyanis itt szerettem volna én átvinni a hajót. Ennek fő oka, a forgalom. Nagyon sok hajó jár erre, pláne, hogy Szicília déli fel most igen szeles, így mindenki erre jött, és innen jött. Este igen nehéz észrevenni a hajókat. A part végig be van építve, és mindenfele díszkivilágítások. Egy hajónak általában fehér, piros, és zöld fénye van. Namost, a parton is van ezekből az árnyalatokból bőven, hacsak a féklámpákat, vagy a közlekedési lámpákat vesszük is, nagyon sok.  E mellett kell felismerni, először, hogy jön egy hajó, majd, hogy milyen hajó, merre megy, honnan kell kerülni…stb. Ráadásul elég keskeny részen, Messina, és Calabria között tömörülnek. Ugye van fel is út, meg le is út…ezek el vannak választva, egy képzeletbeli vonallal, de itt hirtelen megjönnek a kompok, akiknek mindenkivel szembe elsőbbségük van,  gyorsak, és sok van belőlük. No este a csúcs 12 hajó volt a körzetben amit meg tudtam számolni, mindegyik 50 méternél hosszabb. No ezek között volt tanker, utasszállító, komp, pilot hajó. Az 50 méternél hosszabba beletartoztak a 200 méteres nagy bárkák is. Szóval izgalmas itt átkelni egy kis 10 tonnás vitorlással. Reggel hétkor értünk ki a szorosból, és irányba vettük Vulkanót.

Messinai szoros

Kilencedik nap

   Lefeküdtem aludni, reggel nyolc körül, szerencsénkre a szél feltámadt, majd reffeltünk, és ismét még reffeltünk, majd megint visszabújtam az ágyba. Egyszer csak jött egy nagy pöff, aminek következtében elkezdtünk luvolni, majd elpattant a backstage. Ez egy hátsó merevítő, amit pluszba építettünk be, csak az útra, de gyengének bizonyult. Sajnos az én hibám, nem is lepődtem  meg nagyon, inkább örülök, hogy mos történt.  Anno egy milliméterrel nagyobb csatlakozót kaptam hozzá, és sufni tuninggal próbáltuk megcsinálni….ez lett az eredménye. Laci-bá, aki éppen kint volt, nagyon megijedt, gyorsan hívott is. Beljebb szedtünk a vitorlából, majd elkötöttem a drótot, és visszafeküdtem, majd csak Vulkano előtt keltem fel. Vulkano a kedvenc kis szigetem ebben a térségben. Nemcsak azért, mert ahogy a neve is mutatja vulkán, és füstöl, hanem a kis városkája, emberi miatt is. Ugyanakkor van itt vulkáni kénes sárfürdő, itt-ott bugyborog a tenger is, ahol a kén utat tör magának.  Délután kötöttünk ki a nagy kikötőben. Sajnos a pontonos kikötőket már beszedték télire, így csak ahol a komp is megáll találtunk helyet. Hullámzott erősen, de itt mindenképpen ki szerettem volna lépni. Le is dobtuk a horgonyt, ami itt nem tart túl jól, de emiatt nem is aggódtam, mert a szél már nem fújt. Kiléptünk a partra, majd egyből a kedvenc kis éttermem fele vettük az irányt. Nagyon jóban vagyok a főnökkel, már sajnos az asztalokat ő is elpakolta télire, de azért a maradék kettőhöz leültetett minket, és meghívott egy sörre. Ennél a fazonnál…ugyebár Luigi…amikor először voltam, kiderült, hogy ő a tulaj, és életem talán legjobb pizzája mellett, miután felszolgálta, részegen elkezdett énekelni, és táncolni, mi meg dőltünk a röhögéstől. Ja és jól csinálta. Szóval onnantól kezdve folyamatosan minden héten oda vittem a csapatokat, és mindenki meg volt elégedve vele.  Elkezdtünk beszélgetni….ő olaszul amit én nem értettem, én angolul amit ő nem, de végül mind a ketten úgy voltunk vele, hogy de jót beszélgettünk…majd Laci-bára rábökött, hogy ő nem tud olaszul…mondtam neki, hogy no…ezzel palástolva, hogy bizony én sem…azon a pár szón kívül amit a találkozásunkkor mindig elsütök….Eszébe jutott, hogy van egy padovai magyar barátja, akit egyből fel is hívott, majd nekem adta a telefont. A hölggyel kellemesen elbeszélgettem, hogy ő mit csinál…mi mit csinálunk,majd visszaadtam a telót. Ezek után elköszöntünk Luigitól, hogy majd este jövünk Pizzázni. Sűrű léptekkel indultam vissza a hajóhoz, mert sejtettem, hogy a komp lassan beállt. Ezzel nincs is baj, csak amikor elindul. Mire visszaértem már készültek indulni…gyorsan beugrottunk a hajóba, majd motort indítottam….Amikor elindul a komp, és lök egy kis gázt a kikötőben, akkor olyan erővel löki meg a vizet, amekkora az ő megmozdításához kell, így több tonnával.  Szóval ilyenkor motor nagy fordulaton direktbe, nehogy partnak csapjon, és öt percig, amíg el nem áll az örvénylés nyomatni kell. Utána, horgony feszítés, majd ismét partra szállás.  Sajnos a hullámzás nőtt a kikötőben, így úgy döntöttem nem alhatunk itt. Elmentem gázért, mert sajnos kifogyóban van, majd Luigihoz, hogy csináljon két pizzát. Sajnos a kemence hideg volt, így megbeszéltük, hogy majd legközelebb. Szomorúan visszamentem a hajóra, majd elindultunk. Jajj majd elfelejtettem. Második partra szállásunkkor, Laci-bának jött egy nagy hullám kilépéskor, és megingott…gyorsan a partra dobta fényképezőjét, ami ezt hősiesen túlélte, ő meg kivetődött a partra… A szomszéd szigetre igyekeztünk, mert már igencsak lógott az eső lába. Liparon van egy jó kikötő, ami kevésbé hullámos. Gyorsan lealkudtam a 40 eurós kikötői díjat 30-ra majd kikötés után eleredt az eső.  Megettük a maradék spagettit, és nemsokára nyugovóra tértünk.

Tízedik nap

  Ismét szép időre ébredtünk, és elindultunk a városba. Cirka másfél kilométer a kikötőtől. Laci-bát körbe vezettem a kis városkában. Jól ismerem a környéket…akit érdekel egy hetes túráról videó, az a www.pepemovies.hu oldalon a túrák alatt talál egy szép összeállítást. Mint említettem idén két hónapot ezen a környéken hajóztam. Szóval városnézés után bevásároltunk egy hosszabb időszakra. Sajnos az időjárás miatt úgy kellett döntenem, hogy Szicílián nem állunk meg, hanem egészen Bizertéig megyünk, ami Tunéziában van, Az egyetlen ok, amiért oda tartunk, az üzemanyag. Cirka fél euró a diesel literje, külföldiként, szerintem megkapom 70 centért, de ez még mindig bőven az olasz másfél eurós ár alatt van. Nem tervezek nagy ácsorgást ott….megtankolunk, és irány tovább. Vagy Szardénia, Teulada, vagy Almeriáig meg sem állunk. Első esetben három nap hajózás vár ránk, második esetben egy hétig szeljük folyamatosan a habokat.  Addig is szurkoljatok. Biztos lesz egy két érdekes történet a vámosokkal. A fényképeket, hogy nézhetőek lettek, szeretném megköszönni Kálmán barátomnak, aki rendelkezésemre bocsájtotta elég komoly Nikon szettjét. A profi gép így már megvan, és egy lelkes amatőrrel ugyebár az lennék én, már egészen közepes képeket lehet csinálgatni. A képek egy része pedig Laci-bá harcedzett masinájának, és az ő kitartásának gyümölcse.

És egy kép a kedves föciseknek