Időjárást utoljára Mallagában tudtam letölteni, és nem kecsegtetett túl sok jóval....két napig semmi szél, majd dél-nyugat felől érkezik az áldás, de nem is akárhogy. Üzemanyagunk fogytán, így úgy döntöttem a part mellett maradunk, és ha mást nem hoz az időjárás, akkor kikötünk Safiban. Sokat nem tudok a városról, így kétségeim voltak. Első reggel én voltam szolgálatba.
Az Óceán igencsak kitett magáért...a hold még virított mikor nap álmosan elkezdett ébredezni az öreg kontinens homokkal szórt horizontja mögött. Széllel 7 csomós sebességgel repültünk, és a hullámok, a mellett, hogy majd 3 méteresek voltak, az Ibexet csak emelte, majd a völgybe eresztette, nem dobálta, nem billegtette,vigyázva elsiklott alatta, mintha hímes tojás lenne.
Íme az óceáni utántöltés
Ez annak volt köszönhető, hogy az említett magassághoz, vagy 50-70 méteres hullámhossz társult, és még a mellettünk elhaladó tanker 15-15 fokot kilengett, mi kényelmesen, mint a kádban úszó játék kiskacsa, hajókáztunk délnek. Ez így ment a másnap estig. Közben fogtunk egy aranyhalat, és egy kis tont, így kanáriig el voltunk látva hússal.
Időjárás jelentés szerencsére folyamatosan érkezett a műholdas telefonra, így tudtunk számolgatni. Végül úgy döntöttem, hogy amíg tudunk haladni, addig meg ne álljunk....ez a taktika, a Földközin is bejött....Ráadásul a széltérképek alapján, és az időjárás jelentés segítségével reméltem, hogy az Agadiri Öbölben elkerülhetjük a 30 csomós szembe szelet. Este beindult a délnyugati, így nem is igen volt más választásunk, vagy megállunk, vagy dél....szóval irány dél....egy napig tudtunk így haladni, majd ahogy vártuk, elállt a szél, és végre, ha motorral is, de irányba tudtuk haladni.
A menet közbeni üzemanyag töltésbe egészen jól belejöttem....kanna elő, méteres slag, majd a jól betanult módszer szerint nagyot fújtam a kannába, és megindult a dízel a tartály felé. A 15 kannából 14-et belefújkodtam a tankba, és egyet, Laci-bá javaslatára meghagytam, ha mégsem érnénk el a szigeteket, akkor legyen tartalék kikötni, a motor légtelenítése után. Akárhogy is számoltuk, jönnie kellett még szélnek, mert motorral, bizony nem tudtuk volna elérni Lanzarotte első kikötőjét. Szerencsénkre következő este ismét jött egy kis délnyugati, mellyel ismét nem irányba, de haladtunk...végül a szél befordult nyugatira, majd észak-nyugatira, így 15 órát tudtunk jó irányba a természet erejével haladni. Közben a billegés is beindult.
A nagy hullámok hátán újabb kisebb hullámok keletkeztek, melyek centrifugát csináltak kis hajómból. Így, hogy Apu is velünk volt, sokkal kevésbé volt fárasztó az éjszakai őrség. 3 óra szolgálat, majd 6 óra alvás...ez igazán úri... 5. napja indultunk el Gibraltárból, mikor reggel megláttuk Lanzarote sziluettjét....A tank, még negyedig, és 10 liter tartalék a kannában....összejött....Lanzarotteval szemben lévő kis szigetre siettünk, ahol szintén vám mentesen reméltünk dízelt.
