Kulisszák mögött:
Az otthoniak:
Fő segítségem Öcskös. Minden nap küldök neki sms-t, és Ő ezt felteszi a blogra, majd visszaküldi az időjárás jelentést, valamint a többi hajó helyzetét. Ha Ő nem ér rá, akkor küldi Anyu, vagy Apu. Cirka három naponta felhívunk egy-egy rokont. Tudom azt ígértük nekik, hogy naponta felhívunk valakit, de valahogy...kitolódtak ezek a hívások. Minden esetre a kommunikáció állandó volt, így mindenki megnyugodhatott.
Tisztálkodás
Összesen ezer liter vizet hoztunk magunkkal. Ebből 390 liter fogyott. :) Kedves vendégeim!!! :) Tény, hogy nem fürödtünk naponta...igazából első héten senki sem..:) aztán utána olyan 4-5 naponta, 5 liter vízből. Így könnyű volt spórolni. Nórának volt babapopsi törlője...Ő így azért mindennap ejtett egy-egy macskamosdást, de mi férfiak....valahogy nem éreztük szükségét :) ahogy a borotválkozásnak sem....úgy nézünk ki mint két menekült...reméljük beengednek a karibi szigetekre.
Napi rutin:
Az éjszakai szolgálatot kezdő leváltotta reggelente az utolsó műszakost, bár Lacibá szinte mindig felkelt ekkor. Ezek után, vagy ezen belül felkeltem én is, és a kellemes 27 fokos belső levegőből kenyér sütéssel hirtelen 32-t csináltam. Az illatokra lassan felkelt a többi matróz is, és csatlakozott a reggelihez. Ezek után kitárgyaltuk az éjszaka történéseit, majd mindenki nekilátott napi teendőjének... :) Többnyire olvastunk, bámultuk a végtelen óceánt, filmet néztünk, és napi egyszer cirka vitorlát állítottunk. Volt, hogy fürödtünk, vagy éppen a delfin, illetve bálna-showt figyeltük. Késő délután következett a vacsi, amit az addigra már alapból 32 fokos kabinban kezdtem el, és a végére majd 40 fokban párolódtam. A menüben szerepelt, tonhalsteak, spagetti minden -féle változata, bakonyi sertéskaraj, pörkölt, székelykáposzta, holstein-szelet...stb. Tudtam, hogy ezen sok múlik. Amilyen a vacsi, olyan kedélyű a legénység. Ameddig lehetett volt sali is minden nap. A gyümölcs készletünk 3 nappal a megérkezés előtt fogyott ki, és minden napra volt egy finom tábla csokink.
Éjszakai rutin
Három órás műszakok mellett döntöttem. 
Ez még kényelmesen elviselhető. Naplementekor kezdődött. Folyamatosan forogtunk. Az első, és az utolsó műszak volt talán a legjobb, mert utána, illetve előtte ki tudtad magad pihenni. 
Az éjszaka közepén felkelni már nem olyan egyszerű....folyamatosan nézed az órát, hogy mikor fekhetsz már vissza. Közben figyelni kell a vitorlára, hajókra, eszközökre bent, és ha bármi rendellenes lenne, akkor nekem szólni. Sajnos én nem igazán alhatok ilyenkor nyugodtan...inkább nap közben szoktam picit még ledőlni. Ha vitorláztunk akkor egész éjszaka szinte fent voltam, és az ágyból figyeltem a hangokat, szinte minden 2 órában felkeltem kinéztem, meglestem az irányt, állítottam a piloton. A többiek nagyrészt ezt észre sem vették, csak ki-ki lestem. Rápillantottam a széljelzőre, meg a gps-re, és visszabújtam. Amikor motoroztunk, akkor már nyugodtabban aludtam.
Vitorlázat, navigáció
Szinte végig pillangóba mentünk. Volt amikor reffelve, de akkor is mind a két vitorlát egyformán. Nagyrészt arra mentünk amerre a szél fújt. Nem számít egy pár fok, ha gyorsabban tudunk menni abba az irányba....majd a vége fele korrigálunk, gondoltam, és így is tettem...végül is jól sikerült...mivel a föld gömb alakú, a térképeink pedig síkok, így nem mehettünk folyamatosan egy irányba....a térképen egy ívet írtunk le észak felé, így volt a legrövidebb, természetesen, ha a vitorla beleszólt, akkor el-el tértünk. A kötelek húzását szívesen vállalták a fiúk....végre valami meló, de előre, csak én mehettem rossz időben. Egyszer-egyszer kimehetett Laci-bá is, de csak preventert megengedni, illetve albát húzni, a spibummhoz csak én mehettem, ugyanis az, hogy mindenki épségben érjen haza, az én felelősségem, így a veszélyesebb műveleteket inkább én csináltam. Ilyenkor általában halzoltunk. A genua felé tudunk élesebben menni, ezért ha már sokat kellett volna eltérnünk az iránytól, akkor meg kellett cserélni a vitorla állást. Ez többnyire a következő képpen zajlott: természetesen becsatolva előre mentem. A preventert, ami tartott a bummot a halzolástól megengedtem, a fiúk pedig beljebb húzták. Így már beljebb tudtuk húzni a nagy vitorlát. 
Nem szeretek teljes taklival halzolni, mert tönkre tehet sok mindent. Amíg a srácok tekertek addig a backstageket megcseréltem, majd a sottot teljesen behúzva meghalzoltunk...ez kifogta a szelet a genuából, így könnyen ki tudtam akasztani a spibummot. Gyorsan betekerték a fiúk a genuát, majd a túl oldalra kihúzták. 
Ezek után jött mindig a táncom az 5 méteres spirúddal, hogy beakasszam a vitorlába, és az árbocon lévő veretbe. Ez nem is olyan egyszerű, főleg 4-5 méteres hullámokban, este fejlámpával, az 55 négyzetméteres csapkolódó vitorlával. Nagyobb szélben mindent behúztunk, majd kihúztunk a másik oldalra, de a spibummos tánc mindig meg volt. Sajnos a behúzott vitorlába a hajó kötélzete miatt nem lehet beakasztani a bummot.
