Indulás
Tehát a hotel aulájából még írtam pár sort a blogba, majd lehajtottam a laptopot, és indulás. A hajón már mindenki készen állt, víztartályok feltöltve, áram kábel beszedve...gyerünk....Apu még elkísért minket a benzinkútig. Egy másik induló hajó pont tankolt, így mögé beálltunk. Elindultam recepció felé, kijelentkezni, és bejelenteni a következő kikötőt....Martinique...mosolygott a hölgy, nem volt ez ott meglepő, hisz ebben az időszakban szinte mindenki azért áll meg a kikötőjükben, hogy egy nagy ugrással, áthajózzon az új világba.
A formalitások után vissza a hajóra. A másik csapat pont végzett. Kötéllel előrébb húztuk a hajót, és csurig töltöttük a tartályokat, de így is csak 30 litert sikerült tankolni. Lanzarottétól ennyit fogyasztottunk. Majd Apu kiszállt, elbúcsúztunk tőle, és 20 napra ellöktük magunkat a parttól. Apu folyamatosan fényképezett, és integetett a móló végéről, amíg látótávolságban voltunk. Erre inni kell...gondoltuk, így mi férfiak whiskyvel, még Nóra Mozart likőrrel búcsúzott a Kanári Szigetektől. Egy órán keresztül motoroztunk, amíg ki nem értünk a sziget takarásából, és vitorlát bontottunk. Álom szerű szelünk volt. A telezsúfolt hajó néha 9 csomóval is száguldott, és ez így maradt egészen másnap reggelig, amikor is elállt a szél. Vacsorára spagettit készítettem, amit Kálmánon kívül mindenki lendülettel megevett. Sajnos Kálmánnak egy kis „sea-leg”-je volt, de ez másnap egy dedalon segítségével el is múlt.
November 21.
Az újoncok inkább kint töltötték az éjszakát. Nóra csak félt, hogy rosszul lesz, bár reggel már bevonult mellém, Kálmán pedig még nem érezte magát százasnak. Miután ő is lemerészkedett, ahogy ő mondta egész nap nem csinált mást csak evett és aludt, mint egy csecsemő, csakúgy mint Nóra. Ez természetes, gondoltam, hogy így lesz, ugyanis a dedalon, és a hullámzás együtt igencsak hervasztó tud lenni. Délután kinéztek egy kicsit a fedélzetre, és szerencséjükre, éppen delfinshow volt az orrban. Előre mentek nézegették, majd 3 bálnát is megpillantottak messziről. Csak a fújást látták, de ez is nagy élmény volt számunkra, én e közben pihengettem. Az ebédünk a tegnapi spagetti maradék, ugyanis a két újonc sokat hagyott, így könnyű ebédnek elég volt négyünknek. Este ismét váltásban őrködés, de mindenki a kabinjában aludt. Úgy fest hozzászokott a csapat a billegéshez. Ja igen...sikerült felvenni a kapcsolatot a másik magyar csapattal, a One Dream nevű katamaránnal. Üdvözöltük egymást, majd jó szelet kívántunk, tudva, hogy a kapcsolat órák múlva lehetetlenné válik, ugyanis ők gyorsabb hajóval kelnek át.
November 22.
Ismét szélre ébredtünk, de nem is akármilyenre. Tökéletes hátszél. Ennek köszönhetően a billegés fokozódott, de ez már nem igazán zavart senkit, úgy fest, hogy a dedalon jól működik. Napi kettő az adag a friss húsoknak, és így ma már Kálmán főzött, nagyon ízletes csirkemellet, rizzsel. Kicsit ugyan kábák még, ugyanis a dedalonnak ez a mellékhatása, de biztattam őket, hogy ha lejönnek a szerről, minden rendbe jön majd. Egyre kevesebb hajót látunk, ma mindössze egyet.
November 23.
Hajnalban ébresztett Laci-bá, hogy lehet reffelni kéne. Kiadtam az ukázt, ha 8 csomónál gyorsabbak vagyunk, akkor szóljanak, és reffelünk. Nem szeretném túlerőltetni a hajót, főleg nem hátszélben, úgy a legkönnyebb elveszíteni az árbocot. Így pizsiben (piros rövidnaci), felkaptam a hevedert, beakasztottam magam, és előremásztam a preventert megengedni. Nem volt egyszerű művelet hátszélben behúzni a nagy vitorlát, de sikerült....a vitorlának biztos nem tetszett, majd visszabújtam az ágyba. Egészen délig nem is kellett újra a nagyvitorla, annyira jól haladtunk. Napi csúcsot beállítva, lehet az egész túrára több mint 160 mérföldet tettünk meg egy nap alatt.
November 24.
Nagyon sok buzdító sms érkezett a műholdas telefonra, és ezt szeretném megköszönni, nagyon jó esik!
Megérkezett a passzát szél. Sajnos igen változóan, de ezen a szélességen még sajnos ilyen, így haladunk tovább délnyugatnak. Sebességünk 4, és 7 csomó között váltakozik. Bevezettük a pezsgő-csütörtököt. Indulás előtt gyorsan vettem még 4 üveg pezsgőt. 
Átkelés alatt minden csütörtökön megiszunk egyet, és a befutóra hagyjuk az utolsót. Természetesen az első slukk az Óceáné, így egy pohárral megkínáltam ő kelmét, majd mi is a pohár fenekére néztünk. A csapat jól bírja a kiképzést, nincs rosszul már senki.
November 25.
Sajnos a szelünk alább hagyott, így begyújtottuk a dízel vitorlát. Kálmánnal kapva-kaptunk az alkalmon, és a 4000 méter mély Óceánba vetettük magunkat. A levegő 27, az óceán 24 fokos volt. Hihetetlenül jól esett. A csapat többi tagja passzívan figyelt, hogy mikor jön a dam-dam cápa, de csalódniuk kellett... A nap perzsel, kenjük magunkat napolajjal. Estére beindult a szél, így ismét tudtunk vitorlázni. Ahogy sejtettem, a napelemek mellett, a teljes áram ellátáshoz este, és reggel is kell egy fél órát járatni a motort. Napközben jól dolgoznak a panelek.
November 26.
Az út harmadán túl vagyunk...ez ám a boldogszáág, de a csapat nincs elgyötörve, sőt remek a hangulat. A szél ugyan elállt, de üzemanyagunk van bőven, így ismét rágyújtunk. Néha jön egy-két zápor, de ebben bőven lesz részünk az út alatt, ezen a szélességen ugyanis ez jellemző. Fél órát öntik a dézsából, majd ismét verő fényes napsütés...de legalább lassan lejön a homok az árbocról, és tisztul a deck is.
November 27.
Sajnos szelünk, még mindig nincs, és előreláthatólag pár napig nem is lesz. De nem baj....ha áram van, minden van, és ilyenkor bizony termelődik bőven, így el tudjuk ütni az időt sorozatok nézésével, vagy olvasással. Frei Tamás könyvei lassan körbe érnek a legénységen...és igencsak le tudja kötni az embert...tudjuk, ha valaki elkezdi az egyiket, akkor másfél napig nem kell hozzászólni, mert csak olvas, eszik, olvas alszik, olvas....
De ami nagy előny a motorozásnál, hogy tudunk pecázni. Hátszeles vitorlázásnál igen macerás lenne lefékezni, és megküzdeni az adott Moby Dick-el, szóval most belógattuk amink van. És reccsent is az orsó....háromszor is. Sajnos kétszer vak lárma volt, mert leakadt az áldozat, de egyszer a hajóra emeltünk egy fél kilós aranyhalat...most is kívántunk hármat....de ezúttal szerződés szerint visszadobtuk...sajnos ez egy vacsorára sem lenne elég. Megemlítettük neki, hogy a nagypapát küldje inkább.
November 28.
Ritkulnak a hajók....sajnos egész nap nem láttunk egyet sem. Ellenben bálnát igen. Egy cirka 8 méteres bálna volt ránk kíváncsi...óriási élmény volt. Egészen közel jött, és a hajó körül úszkált, vagy fél órán keresztül, majd eltűnt. Később ismét jött minket szórakoztatni...mutatta a hátát, a hasát, a hajó alatt úszkált át, hihetetlen játékos volt a méretéhez képest. Utána már csak a repülőhalak ugráltak...
November 29.
Végre megjött a szél, és reffelt vitorlával 6,5-7 csomóval száguldottunk. Még a hullámzás megérkezte előtt gondoltam, hogy a szokásos tengeri utántöltést megejtjük, így gyorsan 200 litert tankoltunk. Ezek után kicsit fáradtnak éreztem magam, lázasnak, begyulladt a fogam. Pár napja már fájt a fogam, mégpedig az amire azt mondta a fogdoki, hogy ha el kezd fájni akkor gyökér-kezelni kellene. No itt ezt elég nehéz lenne megoldani. Szóval ledőltem....betakaróztam, hogy kiizzadjam magamból a lázat. Pár óra múlva végre egy fokkal jobban éreztem magam. Ekkor jött Nóra, hogy mi a gond...most már meg mertem mérni a lázam, és 39.2 mutatott a műszer...gondoltam már lefele megy, így nem vettem be egyenlőre lázcsillapítót. Egészen idáig éreztem, hogy halzolni kellene, de nem volt rá erőm. Ámde egy fél óra múlva lement a lázam 38.5-re, így eljött a pillanat. Kimentem, és táncoltam egyet az 5 méteres spinakkerbummal, majd nekiláttam a vacsora elkészítésének...talán ez a pár óra volt nekem a legnehezebb a túrában. Mondanom sem kell ezek után jót aludtam....bár a fogam továbbra is fájt. Ezt természetesen az otthoniakkal nem közöltem....úgyse tudnának mit csinálni, csak feleslegesen aggódnának. Egyedül Keresztanyukámat hívtam fel ez ügyben, aki orvos, és elmondta, miket kellene magamba tömnöm.
November 30.
Reggelre meglepődve tapasztaltam, hogy arcom, ami egyébként sem pici, igen-igen megduzzadt. Úgy néztem ki mint egy jó lakott napközis. Este be kellett kapnom egy lázcsillapítót, mert el kezdtem dideregni. Az út feléhez érkeztünk...Innen már part felé hajózunk...óriási megkönnyebbülés ez mindenkinek...nem mintha nem élveznénk a túrát, de várjuk már a karibi világot. A hullámok beerősödtek, és irányba álltak. Ez jobb mint a tegnapi össze-vissza hullámzás, föl-le, föl-le, meg néha egy egy 20-20 fokos dőlés...de megszokható.
December 1.
A fagyos december is ránk köszöntött a maga 30 fokával...Ez a térség, már több meglepetést tartogat. Egyre több a squall. Ezek a passzáttal utazó esőfelhők. Hirtelen érkeznek, hirtelen mennek, de ami közte van, azt tuti dézsából öntik...néha szélerősödéssel jár. Ezen a napon egy különösen nagyot sikerült kikerülnünk és megúsznunk, reffelés fordulás....végre volt program, és csak egy bögrénk bánta. Egyébként a hajókönyvtár lassan mindenkinek kimerül... Beindult a pékség. A friss pékárunk kimerült, így előkészített bagettet, és zsemléket sütök minden reggel. Nagyon jól esik reggelente a ropogós péksüti, főleg Kálmán francia kacsamájával. 
Miután Nóra hazai kolbásza elfogyott, ez a következő reggeli ínyencség. ( az arcom még mindig dagadt, és a lázcsillapítót is sajnos szedem folyamatosan, de lassan lejövök a szerről.)
December 2.
Tegnap elfeledkeztünk a pezsgő-csütörtökről, így a héten pezsgő-pénteket tartunk. 
Igazából nam nagyon tudjuk milyen nap van éppen....indifferens... Ismét a dugó, és az első korty az óceánba, a többi pedig belénk vándorolt. (parafadugó (zöldeknek)) A cél ezer mérföldön belül....ez is egy nagy lélektani határ, és igen előjött a téma....ki mit fog csinálni először. Nóra: Lefekszik a homokba. Lacibá: sör a kocsmában, Kálmán és én: Mojito...
December 3.
Sajnos a szél elgyengült...pedig még fújnia kell, ha nem akarunk evezni. Minden esetre az utóbbi 3 napban 150 mérföld feletti napi átlagot produkáltunk, ami remek. Elvileg 6 nap múlva kikötünk, reméljük így is lesz az út harmadát este fogjuk elérni. A fogam végre rendbe jött (biztos a pezsgő)
December 4.
Eddigi legmelegebb nap. A levegő 33, még a víz 27 fokos. Végre kaptunk infót a többi hajó helyzetéről. 50 mérföldön belül két hajó is tartózkodik...nem vagyunk egyedül...
Minden nap küldök haza egy sms-t amit remélhetőleg Öcskös, vagyis Edu, felvarázsol a blogra. Ugyanakkor az ő dolga nézni az időjárást is, valamint a többi hajó helyzetét. A versenyen indulók kérhetnek egy nyomkövetőt, így neten mindenki nyomon követheti őket. Ezeket az adatokat továbbítja nekem Öcsém, és kalkulálunk belőle. Nagyon sokat segít ezzel...és gondolom sok házimunkától óvja meg. :)
Nagyon gyengül a szél, de innen már be tudunk motorozni. Felhúztuk a genakkert, ami egy nagy színes könnyű szeles vitorla, de pár perc, és fénykép után le is húztuk. Nagyobb a hullámzás mint a szél, így be-be lobban, ami ennél a méreg drága vitorlánál igen veszélyes, nagyon könnyen szakad, így visszaálltunk pillangóra, amely vitorlaállást szinte végig használtunk.
December 5.
Éjjel végre, hosszú idő után két hajóval is találkoztunk. Egy tankerrel, és egy halásszal. Nagy gitárdélutánt tartottunk a fedélzeten, közeleg a cél, és a szél is beerősödött.
December 6.
Ismét nem sikerült túl sokat aludni. Nóra villámokat látott, így gyorsan reffeltünk, és irányt változtattunk pár órára. A szél beerősödött. Ha esik az eső az nem érdekes, de a villámokat jobb kikerülni. Erre fele mi vagyunk a legmagasabb földelés, így jó eséllyel csapna belénk a villám. Ránk talán nem lenne veszélyes, de az elektronikus rendszerre biztosan. Hirtelen tud pár milliós kárt okozni. Miután kikerültük elállt a szél, és ismét dízel vitorlára váltottunk.
Reggel, mivel, hogy Joulopukki nap van, édesség volt reggelire, mégpedig tejberízst főztem, piros naciban a legénységnek. Két tankerrel is találkoztunk. Egyre több az élőlény, volt madarunk delfinünk, planktonunk...közeledünk:)
December 7.
Elfogyott az előkészített bagett, így tortillát eszünk melegszendvicsként reggelire...egészen jó...Sajnos szemből fúj a szél. El sem hiszem...a passzát megfordult??!! természetesen nem, de a széltérképek szerint, ilyen szökő évente van. Szerencsére nem túl erős, és a nagy vitorlát kihúzva, nem is nagyon tart fel minket.
December 8.
Hohohó!!! fogtunk egy 4.5 kilós tont. Eddig kétszer ettünk konzervet, de úgy fest ha nem akarunk nem muszáj többször....holnap kikötés, mojito mojito!!
December 9.
Reggel izgatottan jöttem ki a kabinból, vajon látni lehet-e már földet. Csalódva tapasztaltam, hogy nem....Nekiláttam a reggeli készítésnek...majd Nóra is felébredt. Reggeli után aztán egyszer csak Nóra mutat és kérdez: az ott föld??? FÖLD bizony, megláttuk Martinique sziluettjét. Még 40 mérföld, és kikötünk.
