Tehát elindultunk Liparról. Menet közben neki álltam tudományos küldetésünknek...igen ilyenünk is van...letöröltem a port egy vizes papírzsepivel a napelemekről. No de, hogy miért is csináltam ezt.....Gyökér barátom, akit a pécsi egyetemen ismertem meg, még mindig kutakodik. Mégpedig az után, hogy vajon merre száll a por a nagy világban. Ezért minden megállónál elvégzem ezt a nemes feladatot, hogy Gyökér barátomat pordoktorrá tudják avatni, valamint a beígért (nem alkoholmentes!!) sörömért a Maci-bárban. Szóval...elhagytuk a Vulkano, és Lipari közötti átjárót, majd beállítottam az irányt a következő 24 órára. Pecát bedobtuk, ugyanis már csak egy adag halunk maradt, amit vacsi gyanánt el is fogyasztottunk. Éjjel szokás szerint váltásban őrködtünk. Egy hét hajózás állt előttünk, erre próbáltunk felkészülni. Lassan elhagytuk Fillicudit, és Allicudit, és homályba vesztek a vulkáni csúcsok, egyedül Szicília végtelennek tűnő partvonalát láttuk. Este Palermo fényei nyomták el a csillagok ragyogását, majd később a nap kacsintgatott ki a hullámok mögül. Elértük Szicília végét. Idáig végig dízel vitorlával haladtunk, de az időjárás jelentés alapján tudtam, hogy a forduló után nem sokkal, átválthatunk környezettudatos közlekedésre. Ez így is lett, épphogy dél-nyugatnak vettük az irányt, megjött a fuvallat....majd a szellő, majd a szél....ér csak reffeltünk és reffeltünk. Ezek után megjöttek az alattomos becsapós hullámok. Nem azért becsapós mert hazudozna....nem ez egyenes a képedbe vizel...szóval fel a viharruhával...és rock and roll...Szerencsére ez nem tartott sokáig...a várt Földközi hullámzás megérkezett....Hosszú magas hullámok, amin az Ibex, csak felkaptatott, majd lesiklott...Később ahogy a szél befordult nyugatira, már egészen jókat szörföztünk a habokon, majd jött az este...No a szél nem csitult, így még mindig reffelve kerülgettük a Szuez és Gibraltár között közlekedő hajókat. Reggel a vártak szerint, pont napfelkeltekor futottunk be Bizerte halász kikötőjébe. Itt a már ismert procedúra következett...
Megjelent először a kikötőkapitány. Két példányban ki kellett tölteni egy formanyomtatványt a hajóról, és rólunk. A procedúra után jött, ami ezen a vidéken mindig jön....gift...vagyis ajándék...de ezt nem mi kapjuk, hanem mi adjuk. Szóval kapott pár eurót, majd elviharzott. Ezek után jött a vámos....ismét sok példányban sok papír, majd ismét baksis....adtam neki egy ötöst, de nem volt elég....azt mondta, minimum 20 euró erre fele az „ajándék”...no adtam neki egy tizest, hogy ennyi és nincs több...Végül jött a rendőr. Ekkor már kezdtem mérges lenni, hogy jobb dolgom is lenne, mint itt a bürokratáknak jattolni, és várni, így elindultam a város fele. Sajnos láttam, hogy jön a rendőr így visszafordultam....node mikor odaértem, nem voltam a hajón...ez bűn....no mondom ebből nagy baksis lesz, de megúsztuk egy ötösből. És végre irány a város. Leintettem egy taxist, nevezzük Ahmednek...mert itt meg mindenki az...ugyebár...na jó vagy Mohamed...szóval mondtam neki, hogy irány a city! Először egy ATM-et kerestettem vele....természetesen, csak a város másik felében tudott....node sebaj. Kivettem elegendő készpénzt a tankoláshoz, és a bevásárláshoz. Ezután mondtam neki, hogy market kellene....szerencsére a városi piac a közelben volt, így ott kirakott...mondtam neki el ne menjen nélkülem.....addíg nem is fizettem neki, így gondoltam megvár...az ATM előtt is a körforgalom közepén állt meg, hulla nyugalommal, itt sem zavarta a forgalom. Gyorsan vetem pár croassaint, meg pár kiló gyümit, és visszasiettem hozzá. Ahmed a gázra lépett, és már robogtunk is a kikötő felé. A taxikról azért annyit leírnék, ha valaki használt autó vásárláson töri a fejét, nézzen le ide, hogy miket használnak...mert itt használják....a lökhárítót a kuplungot a motort.....ha 10 centinél nagyobb távolság volt az autók között bármerre, már rosszul érezték magukat...nem volt karc mentes autó, és az sem volt kirívó, hogy egy régi pick-upnak full véres volt a platója...ezeken nem nagyon lepődtem meg, mert annó autóval bejártam Marokkót, ahol nem csak ilyen modern nagy városokban voltunk, de remélem azoknak akik még nem jártak erre, kedvet csináltam az arab világhoz. Szóval vissza a kikötőbe....a bejáratnál volt egy hajós bolt...beugrottam vettem 15 kannát...bezsúfoltam a taxiba, majd irány a hajó....A taxis kemény 2,5 eurót kért a fél napos városnézésért, én gálánsan adtam neki hármat, majd útjára eresztettem...Most jön a miért lejöttünk....vagyis a dízel. Bementem egy lepukkant hajós boltba, ahol állott szag, iszonyú kupi, és egy berber várt....mondtam neki dízel....no ezt nem értette....oszt mutogattam...meg mondtam, hogy gasoline....no erre már felkapta a fejét, és elindult felém. Mint kiderült, itt a dízelnek az ára államilag van szabályozva...elém tett egy számológépet...mindig így kezdődik az alkudozás...majd beleírtam, hogy 500.....bizony ennyi litert akartam tankolni...majd visszaírta mennyibe kerül....átmentem egy másik kofához, ő is ugyan ennyit írt.....így végül az elsővel leszerződtem....kemény 53 eurócent volt literje a nedünek...de az összes baksissal együtt sem ment 65 fölé. Emberem kihozot egy csövet...a végén egy pisztollyal...ugyanúgy mint a benzinkutakon Európában. A hajónak nagy beömlő nyílása van....a kamionos pisztoly is belefér bőven...node ez...mint egy ágyucsú...akkora volt....óvatosan fölé tettem és lassan elkezdtem tölteni....miután ez megtelt, nem kis művészkedés volt a kannák megtöltése egy ilyen szerkezetből, de abszolváltuk...Jahh...de a kofa, amint meglátta a kannákat, ment a rendőrért....na mondom...már megint baksis....de nem...emberünk éppen az ebédjét fogyasztotta, meg is kínált, meglepetésemre angolul...de mondom nem köszönöm....drágább lenne mint Korzikán a mézes kacsamell....szóval megvártam még befejezi. Kiderült, hogy emberünk bejárta Európát, jól beszélt angolul. Elmagyarázta, hogy a kikötőben államilag támogatott az üzemanyag, és ezért nem lehet kannázni....de csak nekünk megengedi, viszont rakjuk el tárolókba....így is tettünk, és Ahmed barátom mindössze egy üveg bort kért cserébe. Kapott is egy Teleki rosét, amit whiskynek nézett...de megnyugtattam, hogy ez biza bor...örömmel eltávozott...indulhatunk....de ez nem olyan egyszerű...szerencsére nem kellett az összes procedúrát végig játszani, csak a rendőröset....meg is érkeztek, le is pecsételték az okmányokat, majd ismét gift (a maradék dinárunk) és kihajóztunk. A szél még mindig 60-80 km/h-val fújt, így megvárták még elhagyjuk a kikötőt...nem igazán akarták elhinni, hogy mi ebben az időben tovább megyünk. Beszedtük a puffereket, és a köteleket, majd nekivágtunk az útnak Spanyolországig.
Képeket Tunéziában nem készítettünk, elég kevés időnk volt, de letöltöttem egy párat.
