Hetedik nap
Napfelkeltekor én voltam szolgálatban. Reggel pontosan nyolckor reccsen az orsó. Sajnos éreztem, hogy nem életem hala lesz….node ne legyünk telhetetlenek. Laci-bával a karibig ennénk asszem egy 20 kilós tont, úgyhogy ez a két és fél kilós példány pont a jelenlegi legénységre van méretezve. .jpg)
Most már van aranyhalunk tonunk, úgyhogy abba is hagytuk a pecázást. Ha elfogy, vagy kifogyóban lesz, akkor újra bedobjuk a készségeket. Ismét volt szerencsénk egy két víztölcsérhez, az egyiket egész szépen sikerült lefotózni. Rocellát már jól ismerem, sokszor jártam erre. A kikötő bejárata már eléggé elzátonyosodott, de ha az ember óvatosan megy be, maximum lekaparja az algákat a hajó aljáról. Minél messzebb próbáltam kikötni a bejárattól, mert itt többnyire nem kell fizetnünk…többnyire, sajnos kikötés után jött a policia municipale, és legombolt 20 eurót rólam… Laci-bával a kocsma fele vettük az irányt, egy jó olasz kávé, és nagy korsó sör után, sétálgattunk egyet a kikötőben.
Láttunk egy olyan bádog hajót, hogy nem is hittük el. Valószínűleg a legnagyobb viharok keresztülhajózására tervezték. Igazából, úgy nézett ki mint, egy tengeralattjáró árboccal. Tervezem, hogy lefényképezem, csak most esik az eső. Itt-ott elhagyatott bárkák, de emellett gyönyörű homokos partvidék. Nem is értem miért nincs erre turista nyáron. Amikor júliusban erre jártam, akkor se volt szinte senki, pedig a háttérben magas hegyek között, aranyos kis városkák bújnak meg. Mégsem lehetett júliusban sem látni napernyőket, úgy mint az Adria partján a Jesolói heringstrandon. Vacsira az aranyhalat választottuk. Citromot kértünk a kocsmából, jó fűszeresen elkészítettem, majd mind az egy kiló halat benyomtuk….méghogy nem lehet hallal jól lakni…nagyon finom húsa volt. Ezek után, mivel hulla fáradtak voltunk ledőltünk aludni.
